Az élet engem tesztel

"Esküszöm az egész életem egy western, mosogatóvizben uszkálok, és azt hiszem, hogy tenger..."

Ez egy Nem közölt sáv idézet, de valamiért nagyon magaménak érzem ezt a szemléletet. Történnek a dolgok:

1. 

Kirugtak, aminek valamilyen szinten örülök, mert már nem birtam volna tovább a folyamatos kiképzést. Az egész eklektikára egy szavam se lehet, mert amig kellett otttartottak, de a vége felé már a lelkem vették el. Most egy hét után kicsit magamhoz tértem, de még mindig nem az igazi, mert egyelőre olyan csóringer vagyok, hogy lassan kaját nem tudok venni magamnak. Ez amugy vicces, mert ilyen még nem volt életemben, de érdekel hogy milyen lehet. 

2. 

Egyre inkább úgy érzem magam, mintha a saját életem valójában egy álom lenne. Sokszor képes vagyok órákig érzelem, meg minden fölösleges gondolat nélkül, utazgatni, járni kelni. Néha ráébredek, hogy uristen, valójában tök szines minden, de attól függetlenül én mindent szürkének látok. Valamelyik nap kimentem délelőtt a józsefvárosi piacra, mert mondta a tesóm hogy van ott egy baromi jó Vietnámi kajálda. Hát, nagyjából egy fél óráig kerestem a szakadó esőben, és rommá fagytam, mire elértem a józsefvárosi piac olyan részére, ahol már tényleg nem látni fehér embert... Meg magyar beszédet se igen hallani. Ott ültem, ettem olyan ételt amit még előtte soha, olyan izek mint 

Türelem, rózsát terem... Vörösboros kolbász (baszk tapaszféle)

Először is az úr 2009. esztejébe léptünk, az emberiség ünnepelte önmagát, hogy már 2009 kibaszott évet lehuztunk szerencsétlen földgolyón. Én speciel nem mert dolgoztam, sőt még mindig dolgozok, és azóta is csak próbálom magam utolérni, de ez lehetetlen. A szemeim karikásak, minden egyes percben fáradt vagyok, és lassan átalakulok keresetlen gagyi konyhai robotgépből, közepes szintü konyhai robotgéppé. Talán van valami eredménye az eltökéltségemnek, talán nincs. De mindenesetre, tisztelem a munkatársaim és amugy az egész munkahelyem türőképességét. Maximális respekt nekik. De nekem új céljaim vannak. És ezek a célok nem velük érhetőek el, szóval ha törik ha szakad márciusban mennem kell. Ez az első számu cél. A másik pedig, hogy a cél párizs. 

Az egész ugy kezdődött, hogy anyukám foglalt repjegyet egy fapadosra, párizs irányában. Van 4 napom, hogy elérjem a célom, vagyis hogy rövidtávon gyökeret verjek a Francia fővárosban. Egyelőre ez a cél, a másik meg, hogy legyen végre idpm pihenni, magamhoz térni, továbbá legszokni a cigiről, mert egyre jobban zavar, továbbá le fogom vágatni a hajam, és mire kiérek párizsba addigra, remélem lesz egy normális késkészletem is. Na nagyjából ennyi, meg emelett ugye vannak kisebb nagyobb célok, de alapvetően a túlélésre apellálok. Meg hogy legalább egy hétre haza tudjak jutni, csakis kizárólag pofavizitre :). 

Vörösboros kolbász

2 nagy rúd kolbász (lehetőleg valami sváb illetve füszeres csabai kolbász)

0,5 l Száraz fanyar vörösbor, ami illik a kobászhoz nyersen fogyasztva is

Egy kisnkanál füsölt erős paprika,vagy chili ha esetleg nem csipős kolbászunk lenne

Egy csipet kömény szárazon piritve, mint a római kömény

egy gerezd fokhagyma szétlapitva

2 rúd fahéj

3 közepes babérlevél

1 kiskanál cukor

izlés szerint citromlé, illetve mustár (elhagyható)

kakukkfű

só bors

 Egy vekni, kovászos kenyér szeletelve és sütőben ropogósra piritva.

A recept eredetije a séfemtől származik. Én kissé módositottam rajta, és igaz hogy nem 100% de én ugy emlékszem hogy olvastam már valahol erről az ételről valamerre, és ott baszk tapaszjellegzetességként volt feltüntetve. 

A bort a fahéjjal és a babérlevéllel óvatosan beredukákljuk a felére. Amig lassan készül a borredukció a  kolbászt lebőrözzük, és srégen másfél centis jó vastag szeletekre vágjuk, 160 fokos sütőben a babérlevéllel és a kakukkfüvel addig sütjük amig óvatosan ki nem engedi a zsirját, ha ez kész, a forró zsirt ráöntjük a köményre és a fokhagymára, majd hagyjuk pihenni, majd a meleg zsirból vinegrettet készitünk a borral, a sóval, itt figyelni kell mert nem mind1 hogy mennyi olajat vesz fel a borredukciónk, és ilyenkor lehet játszani még az elején a citrom illetve mustár srácokkal. Ha kész a langyos vinegrettet a külön tapas tányérkákra rendezett kolbász mellé merjül vastagon, hogy ne legyen hiány szaftból. Majd ha minden okés, akkor a kenyérrel együtt szervirozzuk, és isszonyat jó sör mellé csipegetnivaló lesz belőle. Mindenki ki lesz tőle mint állat. :D főleg a szaftttól ajj

Milyen bizarr is ez az étel, mert ugyan zsirosnak hat, de a bor fanyarsága a kolbász erejét kordában tartja. Kiváló haveri összejövetelekre, és nem is nagy ördőngösség, és ha valakinek nincs ideje, akkor csak mindent egybekutyul és jó alaposan átsüti serpenyőben, úgy is igen finom...

Ui: Majd még jelentkezem. 

ez az albérletünk hivatalos weboldala

Úgyhogy mindenki nézze meg ha kiváncsi milyen önképző pscyhiátria...
myspace.com/hulyegyerekek

Feltöltődés

Kevés időm van általában magamra, de ma úgy alakult, hogy sikerült elmennem moziba. Fúúúú de régóta vártam már. A film cime Anna bekattanva. Nagyon jó film, egy spanyol ürge rendezte és annyira pozitiv módon feltöltött hogy kevés ilyen dolog tud ilyen élményt okozni. Amugy munkahelyemen szinte minden rendben megy, igyekszem mindent ugy intézni hogy a saját és az üzlet értékrendjeivel a lehető leghasznosabb módon alakuljon. Ez persze nem minden szempontból megy, de úgy gondolom becsületes vagyok, és hü önmagamhoz a a legtöbb szempontból. Persze sokáig nem fogom itt húzni, de a böjtnek szerintem van értelme. Mármint úgy értem, gyülnek a kis eszközeim (vettem csontozókést, és fenőacélt) :) azt hiszem mindenkinek sikerült végre karácsonyi ajándékot vennem. Ugyhogy félig meddig újult energiákkal ugrok bele az elkövetkezendő ünnepi időszakba. Az persze kérdés hogy sikerül e majd megfelelnem. Addig is türelem, és kitartás mert lassan megint lesz annyi szellemi energiám hogy tudjak ide olyan recepteket irnom amiket mindenki meg tud csinálni, és örülni fog neki. Most nem kezdek bele mert lassan fogytán az időm nomeg persze más inspirációkkal vagyok feltöltődve. Mégiscsak tél van legyen mentségemre mondva... :S Ugyhogy most lépek is és januártól megint lesznek fain receptek ;) addig is ola

Csak úgy

Megint eltelt egy csomó idő, lassan már nem is számolom. Sőt, igazándiből nincs is miért, mert olyan mintha egy idő nélküli perpetum mobile mókuskerékben szaladgálnék cél nélkül. A helyzet meglehetősen sokrétü, de mostanság a sok bántó dologból kezdeném a újabb kiakadással.

Szóval. Amikor az ekletikába jöttem, tele új reményekkel, meg elgondolásokkal, akkor nem gondoltam volna hogy pár nap, hét, illetve hónap után alapvető rácsodálkozásaim lesznek a magyar vendéglátással kapcsolatban. Azaz, hogy ez az egész dolog nálunk nagyon durván el van baszva...
A szituáció nagyon egyszerü. de mégis tragikus. Aki volt vagy van a helyzetemben az tudja hogy a konyhán a takaritás egy szent dolog müszak után, vagyis hogy úgy kell elhagynod a munkaplaccodat hogy az ugy nézzen ki mintha te ott se lettél volna. Én alapvetően ritka hanyag ember vagyok, de ha valamit fontosnak tartok akkor az a feladatom amit mindig a lehetőségimhez képest a legjobban kell ellátnom. És ha én egyszer takaritok, akkor nem akarok elsietni és lelkiismeretesen mindent tisztára nyalok, akkor is a sokszor persze csak a látszat a fontos. A mostani konyhán van 2 tüzhely, egy rostlap és egy sütö. Ezek a müszak végére elég retkesek szoktak lenni, de én azt hiszem elég szépen le szoktam őket nyalni. Erre vannak külön mosogatószerek, amikből a legnagyobb ellenségem a zsiroldó. Aki dolgoztt már zsiroldóval az tudja, hogy irdatlan kemény egy kemikália, tehát mindent lemat amit amugy az isten se tudna lehámozni egy egy felületről vagy eszközről. Amikor azt mondtam hogy ellenségem, nem is fogalmaztam jól mert valamilyen szinten a barátom is, de csak egy egy esetben. Mégpedig. Oké hogy le kell zsiroldózni a tüzhelyet, mivel kifoyik zsir, cukor minden szir szar ami utána a hő hatására egyre inkább besürüsödik, mig a végén valamiféle bevonatot képez azon amire rákerül. Ezeken a felületeken ajánlott használni, persze nem orrba szájba...

Nade, hogy 2008ban valaki a rostlapra zsiroldót fujjon, arra a rostlapra, amin ételek sülnek, azaz hogy közvetlen kontaktaktusban van az étellel, az nekem sok. Sőt a sütőtérbe is kerül belőle.
Bocs de ez nekem sok. A munkahelyem nagyon jó kis placc, szeretek ott dolgozni, tanulok is sokat. Nade ekkore eszetlenséget én még nemigen láttam. Evvel arra célzok, hogyha nem is közvetlenenül, de mérgezzük az embereket, és ez kurvára elkeserit. Nap mint nap azon feszülök, hogyha valami kikerül a kezemből, akkor az legyen olyan, amit én is nyugodt szivvel megennék, azon felül, hogy finom, és állagra is megfelelő. De ilyenkor kibaszott szélmalomharc érzésem van :( Azaz nincs az a tökéletesen elkészitett herepörkölt amit egy kiskanálnyi tyukszarral ne lehetne elbaszni helyzet van. A világ kemény és undoritó, de én nem vagyok az... Tele van a faszom ezzel az egész országgal, mert lássuk be sokszor nem is az emberek hanem a hely, meg a hozzáállás teszik őket azzá, amiből a végén ez az egész dolog kikerekedik. Ez egy tök egyszerü dolog, nevezhet akárki naivnak, de a kurva anyját, hogy nap mint nap ismeretlen lugos vegyületek füszerezik, az amugy nagy igyekezettel elkészitett kenyereimet, roston sült dolgaimat. Annyira hervasztó hogy hihetetlen. Aki meg megundorodna, és azt hinné hogy ez mindig mindenhol igy van, azt nyugtassa az a tény, hogy én ma vegyszer nélkül addig suroltam a rostlapot, amig nem lett patyolattsizta. Nem hagyom annyiba. Ha a világ beteg és eszetlen attól én még nem leszek az, szóval a tanulság, hogy mindenkinek lófasz a seggébe aki ilyenné tette ezt az országot.

Legkésőbb február végén itthagyom ezt a szart, addig is még jelentkezek. Receptet meg nézzetek a chili és vanilián, ő legalább a maga ura, és nincs aki megkösse a kezét. Én meg addig grátittá gyúrom a kulináris intelligenciám. :D

hoppá

El is felejtettem, hogy megjelent az a zene, amit már kb, több mint fél éve kerestem.
Ez teljesen meg is nyugtatott 3 hétre előre: http://www.youtube.com/watch?v=MUa4YvknWuM

All the cash in the wolrd...........

Gyáááááááááááááááááááááá

Dallamok a szélben, avagy a kenyér ódája

Eléggé szégyellem magam amiatt, hogy csak ilyen ritkán tudok irni ide, lassan az 1 hónapos intervallumok is megcsúsznak, és a végén örülök ha félévente egyszer ideírok...
In medias res
A Picanterből ugy kibasztak mint macskát szarni, és csúnyán át is vágtak a palánkon, mivel nem fizettek ki úgy ahogy abban mi eredetileg megállapodtunk. Ez bizony szar ügy de, nincs mit tenni, bele kellett nyugodnom. Sokat gondolkoztam rajta hogy a szemet szemért, fogat fogért elv alapján odamegyek és elhozok valamit ami kompenzálja az anyagi károm, vagy feljelentem őket az apehnél, esetleg munkaügyi felügyeletnél, végső soron pedig bedobom az ablakot egy macskakővel, vagy még sorolhatnám... Idővel rájöttem, hogy az ilyen jellegű cselekményeknek az égegyadta világon nincs semmi értelme így inkább hagytam is a fenébe. Ha hiszünk a karmában akkor ugyis minden elrendeződik magától (pontosabban én reménykedtem benne).

És végül így is lett minden. Az egész avval kezdődött, hogy kedves Dj Vikinek elsírtam a szívfájdalmam, aki sokat segített azzal, hogy bemutatott az Eklektika Café Lounge üzletvezetőjének Ágotának akivel egy kis beszélgetés után ara jöttünk rá, hogy hasonló érdeklődésünk van az ételek iránt, így felvett egy pár nap próbamunkára és hip hop megfeleltem... :D Most elmondhatom, hogy egy olyan helyen dolgozok ahova szeretek bejárni, kicsit olyan nekem mint egyfajta játszótér vagy nem is tudom. Jó ételek frissen gyorsan, és a legfontosabb, hogy végre van egy nagyon nagy tudású Séf fölöttem aki irányítja pozitív irányba a munkámat. Ő nem más mint Pálos Beáta, érdemes megjegyezni, mert nagyon harmonikus ételek kerülnek ki a kezei közül. Öröm tőle tanulni nap mint nap, mindemellett igen toleráns egyéniség.
Szóval azt hiszem kicsit révbe is értem ami ezeket a szempontokat illeti, albérlet is van végre a fejem fölött. A lakótársaim is normális emberel, egytől egyig pozitív figurák a sok surlódás és ellentét mellett is.

Karamellizált hagymás kenyér

1kg kenyérliszt (fontos a jó magas glutántartalmú liszt)
7dl langyos víz
20g élesztő
másfél evőkanál élesztő
2 fej hagyma nagyon finom vékony karikára vágva
1 evőkanál vaj
2dl olaj vagy kevesebb

A kenyér örömét szerintem ugyanaz a sors érte napjainkra mint az összes többi élelmiszerét, gyümölcsök génkezelve, húsok felpuffasztva, és még sorolhatnánk...
A friss házikenyér, egyrészt tovább eláll, másrészt a gondoskodásnak köszönhetően, rendkívül finom puha belseje lesz és mindemellett ropogós külső része lesz, ami valami frenetikus...
A folyamat avval kezdődik hogy hagymát leges legalacsonyabb fokozaton elkezdjük párolni a vajon, és otthagyjuk.
A vizet összekeverjük az élesztővel, és veszünk egy jó nagy tálat vagy Vájlingot (olyan viccesen hangzik a vájling szó :D) és összekeverjük benne a leszitált lisztet és a sót, csinálunk egy kis mélyedést a közepébe, beleöntjük a vizet, és szép szisztematikusan elkezdjük összetrutymákolni az élesztős vizet és a sós lizstet, mint azt nagyanyáink tették... Keverjük gyúrjuk, jól megnyomkodjuk forgatjuk amig egy ragacsos egyveleget nem kapunk a hozzávalóinkból, (közben rákavarunk a hagymára) amikor kész a kenyértésztánk, kivesszük és olajos felületre helyzzük.
A tálat amiben bekevertük, szépen kimossuk kitöröljük, de csak vizzel és tiszta konyharuhával, semmi mosószer és egyéb szmötyi!!
Kiolajozzuk a tálat és belerakjuk a tésztát, majd letakarjuk, és előkészíjük magunknak a szép nagy munkafelületet :) Tényleg legyen szép és tiszta ez fontos, mert megérzi a kenyér és haragudni fog ránk. :P majd rákeverünk a hagymára. Ez idő alatt elviekben a tésztánk kezd feléledni, és öntudatára ébredni, de még nem látszik rajta.

first step:
A tésztánkat helyezzük a leolajozott munkafelületre, és olajozzuk be a kezünket, majd kezdjük dagasztani, mégpedig úgy hogy, megfogjuk az egyik sarkát ami épp kézreáll, és eltoljuk magunktól, mintha kézzel próbálnánk nyújtani, szép finom és egyenletes mozdulatokkal, egészen addig amig a tészta fel nem veszi az olajat a felületről és a kezünkről. Ha ez megvan akkor rakjuk vissza az olajos edénybe olajozzuk le a tetejét és fedjük le, töröljük tisztára a munkafelületünket, majd legvégül keverjünk rá a hagymára, nehogy leégjen... :) ha minden okés akkor üljünk le és együnk meg egy almát

Second step:
Megint olajozzuk le bőven a munkafelületet, és dagasszuk rajta a kenyérkét, ugyanúgy mint az imént, majd megint hagyjuk tiz percig állni, közben alma helyett egy pohár bort iszunk meg amig várunk a tésztára, és levesszük a tűzről a hagymát ami elviekben már szép barna színt öltött, ha nem akkor még kicsit pároljuk., majd kivéve egy nagy felületre helyezzük, hogy ki tudjon hülni kézmelegre.

Third step:
Ujra megtesszük amit megkövetel a haza, majd szépen keresünk egy szakajtónak nevezett tárgyba ami nem más, mint egy forma amiben szeretnénk hogy megkeljen a kenyér, lehet ez bármi, ami tiszta és elég nagy hogy beleférjen a tésztánk, plusz ezen felül legyen neki helye kelni, legalább a duplájára... Ha ez megvan a szakajtó, akkor beolajozzuk ezt a szakajtót, és belisztezzük. A tésztát addig szépen kinyújtjuk jó vékonyra és rárakjuk a hagymát majd behajtjuk mint egy terítőt, és össze vissza dolgozzuk, hogy egyenletesen eloszoljon benne a hagyma. Ha ez kész akkor mostmár belerakhatjuk a kilisztezett olajozott szakajtóba, letakarjuk egy olyan konyharuhával, vagy dologgal, amit nem vegyszerben mostunk különben a kenyér külső része átveszi a mosószer vagy öblítő zamatát, azt meg felénk nem szeretjük :P
És így hagyjuk egy hűvös helyen, ami olyan 25 fokos vagy annál kevesebb, mert akkor szép egyenletesen fog benne termelődni a gáz, ami felfújja kenyerünket, ettől lesz levegős, ízes, puha, rugalmas, és fasza a kenyérkénk. Ez a hüvős hely egy-másfél óráig fogja vendégül látni kenyérkénket, egészen addig amig legalább a duplájára nem növekszik.

Last step:
1 óra multán, felemelegítjük a sütőt 220C fokra, és megnézzük a kenyeret, ha elég szép nagynak ítéljük, akkor enyhén ecetes vízzel megpermetezzük a tetejét és betoljuk 30percre a sütőbe 3 jégkocka társaságában, és nézzzük, hogy mennyire jó ahogy sül a kenyér, ha letelt a fél óra, vagy már elég barna a kenyér héja, akkor levesszük a hőt 190 fokra, és még sütjük egy negyed órát. Ha kész akkor kivesszünk a sütőből, tiszta felületre kiütjük a kenyeret, és hagyjuk kihűlni, majd daraboljuk fogyasszuk és örülünk neki, hogy mennyire jó is az élet.

Ui: Mindenkinek ajánlom, hogy a kenyeret csak nyugiban ráérősen csinálja, úgy hogy senki ne zavarja, és a legfontosabb, hogy valami nyugodságot árasztó, kellemes andalító chill out zenét hallgasson, mert a kenyér is hallja. Elvégre ő is él, mi élesztjük fel! Tiszteljük a kenyeret. Mindennapjaink része, és ezek mellett egyik elgősibb táplálékunk.
Ha jól jártunk el az eredmény tarolni fog, és nem sok jövője lesz. Az persze magától értetődő, hogy barna lisztből is lehet csinálni, esetleg más zöldséggel, fűszerrel és még sorolhatnám...

Sok sikert majd jelentkezek

Folyton folyvást

Eléggé zavar, hogy csak ilyen ritkám tudok irni, de egyszerűen kiszipolyázza a lelkem az élet, és csak havonta egyszer irok. Lehet, hogy ez már a jövőben is igy marad. Mindenesetre történnek a dolgok körülöttem ezerrel. Munkahely csere volt nemrég, ugyanis felvettek a picanterbe, ami egy spanyol delikátesz üzlet. Maga a hely kurva jó, a rákóczi úton van a novotel mellett, és egyelőre ugy néz ki ott is maradok. De! Tele van a faszom, nagyon csúnyán. Röhejes, hogy azért menekültem el, mert azt hittem, majd itt viszem valamire, de ahoz képest nemhogy egy helyben toporgok, de még vissza is fejlődtem. Minden téren, nem vagyok vidám jókedélyű, sokkal inkább ilyen bepunnyadt fasznak érzem magam a sok meló miatt, ami nélkül meg megélni nem tudnék.
Az az érzésem hogy túlvállaltam magam, mert egyszerre a zpben is dolgozok, meg a picanterben, és már nem birom ideggel. Nagyon durván csalogat, az a tény, hogy tulajdonképpen bármikor megtehetném, hogy itthagyok csapot papot, és elhúzok innen jó messzire. De egyelőre visszatart a pénz. Gusztustalan vicce a világnak, hogy anélkül el se merek indulni egy olyan lélegzetvételű életmódváltás felé ami amugy annyira csalogat. Kicsit egyedül érzem magam. Tudom, hogy az én hibám, de azért mégis bassza meg. A különböző hangulatváltozásaim, és az, hogy nagyon nehezen tudok spórolni, mindig ellehetetleniti azt, hogy végre elinduljak.
Tudom nagyon jól hogy az agyam az egyetlen akadálya annak, hogy mindent leszarva elinduljak a nehezebb úton. Érik bennem nagyon a dolog, de eddig van még jócskán mit tanulnom, szamailag, alázatosság, és terhelhetőség terén. Egész egyszerűen már nem bizok magamban. Mondhatnám ugy is hogy kisiklott az életem, de az tulajdonképp faszság, mert kivülről minden faszának látszik, belülről mégis rohad az a bizonyos alma. ELég depressziv egy szöveg, de most per pillanat igy érzem. Ja, és jelzem, tolerancia szinten kurva sokat fejlődtem.

Szóóóóval, mindent összegezve, adok magamnak egy hónap gondolkodási időt, hogy eldönthessem, vajon alkalmas vagyok e arra a célra, amit titkon kijelöltem magamnak már egy éve, vagy arra leszek kárhoztatva, hogy a saját hülyeségemben rohadjak meg...
Érdekes kis önismereti program lesz, remélem élvezni fogom.
Ja és ha már itt tartunk, van fasza kis reggeli receptem spanyol módra (ha már spanyol dolgokat árulunk :)) Suliba járóknak javallott legalább 2 szelet iskola előtt...

Spanyol piritós

Sima fehérkenyér
túlérett puha paradicsom
a.o.c. minősitésű gyümölcsös aromájú olivaolaj
tengeri só
fokhagyma

Csinálunk egy sima piritóst vagy 2szer piritóst, attól függ mennyire szikkadt a kenyér. Érdemes régebbit használni szerintem. Ecsettel megkenyjük vékonyan az olivaolajjal a kenyérszeletet, és megpiritjuk, ezek után alaposan bedörzsöljük fokhagymával, majd a paradicsom leves húsát beledörzsizzük a piritósba, megszórjuk tengeri sóval és voilá...
Nevetségesen finom az eredmény, és komoly addikciókat válthat ki ugyhogy csak vigyázni ám... :D
Én speciel Iberico sonkával szoktam enni, amiből egy lehelet vékony szeletke csodákra képes, ha esetleg valaki megkivánja, jöjjön be a picanterbe és vágok neki... :P:D
Na sok szerencsét, én most elrakom magam holnapra. Legközelebb meg akkor irok, ha beállt az életem. Lehet hogy el fog tartani egy hónapig.

Ui: Ági te meg majd ird meg, hogy hogy sikerült a leves.

simeone neni fokhagymalevese

Na ez egy annyira klassz recept, hogy adja magat a kozzetetelre... Egy francia szakacskonyvben talaltam, amit az a csaj irt aki a csokolade cimu kotelezo olvasmanyt, a neve most nem ut eszembe de pill. google: Joanne Harris.

Na szoval annyira por es ennyira egyszeru etel hogy egesz egzszeruen adja magat, remelem majd kiporbalja sok sok ember, alkalomadtan le is fenykepezem ha kesz lesz. Egyelore meg epp fo es az illata is nagyszeru.

Simone nagynéni fokhagyma levese

4 ek oliva olaj
5 fokhagyma fej vizszintesen elvágva
25 g liszt
1,5 liter víz
1 evokanal szaritott kakukkfu
Tengeri só
Bors
100 g vékony cérnametélt
1 csokor petrezselyem apróra vágva

Melegítsük fel a sütőt 140 fokra

Tepsibe öntsünk egy kis olíva olajat és tegyük rá a félbevágott fokhagymákat. Süssük 1-1,5 óráig amíg puha lesz.

Mikor kihűlt, nyomjuk ki a gerezdek puha belsejét. Tegyük serpenyőbe, öntsük mellé a sütésnél keletkezett levet is, majd törjük péppé. Közepes lángon keverjük bele a lisztet úgy. Hogy felszívja az olajat és rántásszerű legyen. Lassan öntsük bele a forró vizet és keverjük folyamatosan. Adjuk hozzá a kakukkfüvet és a fűszereket, majd főzzük 20 percig. Vegyük le a tűzről, dobjuk ki a kakukkfüvet, és mixeljük össze a levest. Újra tegyük a tűzre, adjuk hozzá a cérnametéltet és főzzük még 3 percig. Tálalás előtt szórjuk meg petrezselyemmel.

A receptet autentikusan tettem kozze, magyaran szolva bekopirozta anyukam a konyvbol...

Meg lehet kovezni de tenyleg faszasag. :)

ettetek? terdrekenyszeritettek...

Hat itt tartunk, nem irtam tobb mint egy honapja, magara hagytam a kis blogomat. Ennek tobb oka is van, most nem fogom sajnalni hogy leirjam. Szoval az elso es legfontosabb, hogy felkoltoztem pestre, otthonhagyva a paradicsompalantaimat, a cukkiniket, a padlizsanokat, a csicsokakat amiket ultettem, a szamitogepem(ezert irok ekezetek nelkul), es a kis menyetemet, aki depresszios lett mivel senki nem foglalkozik vele erdemben, valoszinu el fogom ajandekozni boti haeromnak. :( Szoval eleg szomoru a dolog. Masreszt pedig a regi munkahelyemre a zold pardonba tertem vissza dolgozni, ugy gondoltam, hogy majd sikeresen de haaaat.

Kezdjuk az elejen. Amikor az elejen odamentem arrol volt szo hogy majd minden poszton kiprobalnak es ahol a legtobbet tudok segiteni oda raknak be, de ido kozben kiderult hogy total bena elsobalozo kis pupi vagyok. Es sajnos barmennyire is magamrol van szo be kell ismernem ,hogy bena vagyok... Egz szo mitn szay kurva sokat szopok a tudatlansagaimert, amiket az iskolaban nem tanitottak meg, mert nem is tudtak volna. Rajottem hogy ez a szakma nem olyan kurva egyszeru mint egy halando azt kivulrol latja, persze ez minden szakmaval igy lehet gondolom. CSak ezzel a radnoti szavaival elve eroltetett menetben nincs mellettem olyan ember aki ugymond olyan teren tarsam lehetne hog eggyutt eljunk meg dolgokat, szoval igy hulyen hangzik de total egyedul vagyok minden ertelemben. Kicsit magamat is elvesztettem, es ez inkabb zavaro mint mondjuk mas hianya.
Peldaul nem tudom eldonteni hogy, miert van hogy amit eltervzek sosem tudom 100 szazalekig vegigvinni annak ellenre hogy, sokszor fogosszeszoritva kuzdok, es magamtol meg el is hinnem hogy sikerult, de mindig van valaki, aki emlekeztet ra hogy megse sikerult. Azaz sokszor mar magam elott egek be. Hogy masok mit gondolnak azt mar eleg regota sikeresen le tudom szarni, de amikor sajat magadba vetett hitedet ingatjak meg akkor faj a dolog igazan.
Azert mondtam, hogy a szakmat kivulrol latni, inspiralolag szemlelni teljesen mas, mint egy mokuskerekben szaladgalni egesz allo nap, mint amit en csinalok, mindennek fejeben meg jol se csinalom!? Azok a dologok amiket eddig tok tutira csinaltam es sosa rontottam el azok mint felkeszen, nem szepen lerulnek ki a kezeim kozul, latom magam sullyedni.

Egy szo mint szaz, kicsit depisre sikerult ez a post de evvel csak azt akarom mondani hogy a hullamvolgy alja meg mindig nem erkezett el, es mondjuk szokatlan tolem, hogy ilyen kurva sokat nyavajgok de ez van. Basz a nyavaja szo szerint... :)
Mult heten betegen dolgoztam atlag 10 orakat 4napig.
Most van idom pihenni meg elmenni dokihoz, de nincs is hazidokim mert meg aprilis kornyeken kirugott :D:P
Nincs penzem, kvazi kajat se tudok venni magamnak...
Itthon meg az albiban nincs tul sok kaja, ugyhogy valamit ossze fogok okoskodni magamnak.

Az ilyen turak jok arra hogy, tudd ertekelni a az emberi elet sinus hullamanak tetejet.
Remelem lesz erelme a sok szopasnak. Viszont kis johir, hogy megvettem eletem elso konyhakardjat, ami gude markaju solingeni gyartmanyu jo kis damasztacel kesecske, 8iinches, es kellemes majd fel kilojaval apritja, az apraja nagyjat :D

Na kozben korulneztem a konyhaban es rajottem hogy stiriai meteltet fogok csinalni. lefenykepezni nem tudom, ezt most elore megmondom, de idovel majd minden adja magat.

Stiriai metelt

teszta:
20 deka jofele turo
2 sargaja
csipet so
egy kiskanal cukor
annyi liszt amennyit felvesz

krem:

1 sargaja
5 deka porcukor
1 tasak vanilias cuki
1 kis pohar tejfol
1 citrom reszelt heja
5 deka szobahomersekletu vaj
2-3 feherje felverve

A tesztahoz alaposan osszegyurom a turot a sargajaval meg liszttel bele a so meg a cukor. es kinyujtom kb centi vastagsagura, majd lobogva forro vizben kifozom, leszurom felrerakom.

A kremhez a sargajat habosra keverem a vajjal, majd a cukorral, hozzadom a tejfolt, a vanilias cukit, a citrom hejat, alaposan elkeverem, itt ilyenkor a mazsolafuggok, beledobnak meg egy marekkal a jobol, majd a vegen beleforgatom a felvert feherjet, tuzallo talba teszem a tesztaval egyutt, ovatosan keverintek rajta egyet, es 160C fokon sutom ugy egy haromnegyed orat.
Ha elkeszult akkor hagyni kell kicsit allni, monjuk egy negyed orat vagy felet, es utana ugy meg kell enni hogy sitty sutty ne is maradjon. En total oda vagyok erte. Eleg gyermekded vonzodas, de nincs mit tenni kurva finom...