Folyton folyvást

Eléggé zavar, hogy csak ilyen ritkám tudok irni, de egyszerűen kiszipolyázza a lelkem az élet, és csak havonta egyszer irok. Lehet, hogy ez már a jövőben is igy marad. Mindenesetre történnek a dolgok körülöttem ezerrel. Munkahely csere volt nemrég, ugyanis felvettek a picanterbe, ami egy spanyol delikátesz üzlet. Maga a hely kurva jó, a rákóczi úton van a novotel mellett, és egyelőre ugy néz ki ott is maradok. De! Tele van a faszom, nagyon csúnyán. Röhejes, hogy azért menekültem el, mert azt hittem, majd itt viszem valamire, de ahoz képest nemhogy egy helyben toporgok, de még vissza is fejlődtem. Minden téren, nem vagyok vidám jókedélyű, sokkal inkább ilyen bepunnyadt fasznak érzem magam a sok meló miatt, ami nélkül meg megélni nem tudnék.
Az az érzésem hogy túlvállaltam magam, mert egyszerre a zpben is dolgozok, meg a picanterben, és már nem birom ideggel. Nagyon durván csalogat, az a tény, hogy tulajdonképpen bármikor megtehetném, hogy itthagyok csapot papot, és elhúzok innen jó messzire. De egyelőre visszatart a pénz. Gusztustalan vicce a világnak, hogy anélkül el se merek indulni egy olyan lélegzetvételű életmódváltás felé ami amugy annyira csalogat. Kicsit egyedül érzem magam. Tudom, hogy az én hibám, de azért mégis bassza meg. A különböző hangulatváltozásaim, és az, hogy nagyon nehezen tudok spórolni, mindig ellehetetleniti azt, hogy végre elinduljak.
Tudom nagyon jól hogy az agyam az egyetlen akadálya annak, hogy mindent leszarva elinduljak a nehezebb úton. Érik bennem nagyon a dolog, de eddig van még jócskán mit tanulnom, szamailag, alázatosság, és terhelhetőség terén. Egész egyszerűen már nem bizok magamban. Mondhatnám ugy is hogy kisiklott az életem, de az tulajdonképp faszság, mert kivülről minden faszának látszik, belülről mégis rohad az a bizonyos alma. ELég depressziv egy szöveg, de most per pillanat igy érzem. Ja, és jelzem, tolerancia szinten kurva sokat fejlődtem.

Szóóóóval, mindent összegezve, adok magamnak egy hónap gondolkodási időt, hogy eldönthessem, vajon alkalmas vagyok e arra a célra, amit titkon kijelöltem magamnak már egy éve, vagy arra leszek kárhoztatva, hogy a saját hülyeségemben rohadjak meg...
Érdekes kis önismereti program lesz, remélem élvezni fogom.
Ja és ha már itt tartunk, van fasza kis reggeli receptem spanyol módra (ha már spanyol dolgokat árulunk :)) Suliba járóknak javallott legalább 2 szelet iskola előtt...

Spanyol piritós

Sima fehérkenyér
túlérett puha paradicsom
a.o.c. minősitésű gyümölcsös aromájú olivaolaj
tengeri só
fokhagyma

Csinálunk egy sima piritóst vagy 2szer piritóst, attól függ mennyire szikkadt a kenyér. Érdemes régebbit használni szerintem. Ecsettel megkenyjük vékonyan az olivaolajjal a kenyérszeletet, és megpiritjuk, ezek után alaposan bedörzsöljük fokhagymával, majd a paradicsom leves húsát beledörzsizzük a piritósba, megszórjuk tengeri sóval és voilá...
Nevetségesen finom az eredmény, és komoly addikciókat válthat ki ugyhogy csak vigyázni ám... :D
Én speciel Iberico sonkával szoktam enni, amiből egy lehelet vékony szeletke csodákra képes, ha esetleg valaki megkivánja, jöjjön be a picanterbe és vágok neki... :P:D
Na sok szerencsét, én most elrakom magam holnapra. Legközelebb meg akkor irok, ha beállt az életem. Lehet hogy el fog tartani egy hónapig.

Ui: Ági te meg majd ird meg, hogy hogy sikerült a leves.