Az élet engem tesztel

"Esküszöm az egész életem egy western, mosogatóvizben uszkálok, és azt hiszem, hogy tenger..."

Ez egy Nem közölt sáv idézet, de valamiért nagyon magaménak érzem ezt a szemléletet. Történnek a dolgok:

1. 

Kirugtak, aminek valamilyen szinten örülök, mert már nem birtam volna tovább a folyamatos kiképzést. Az egész eklektikára egy szavam se lehet, mert amig kellett otttartottak, de a vége felé már a lelkem vették el. Most egy hét után kicsit magamhoz tértem, de még mindig nem az igazi, mert egyelőre olyan csóringer vagyok, hogy lassan kaját nem tudok venni magamnak. Ez amugy vicces, mert ilyen még nem volt életemben, de érdekel hogy milyen lehet. 

2. 

Egyre inkább úgy érzem magam, mintha a saját életem valójában egy álom lenne. Sokszor képes vagyok órákig érzelem, meg minden fölösleges gondolat nélkül, utazgatni, járni kelni. Néha ráébredek, hogy uristen, valójában tök szines minden, de attól függetlenül én mindent szürkének látok. Valamelyik nap kimentem délelőtt a józsefvárosi piacra, mert mondta a tesóm hogy van ott egy baromi jó Vietnámi kajálda. Hát, nagyjából egy fél óráig kerestem a szakadó esőben, és rommá fagytam, mire elértem a józsefvárosi piac olyan részére, ahol már tényleg nem látni fehér embert... Meg magyar beszédet se igen hallani. Ott ültem, ettem olyan ételt amit még előtte soha, olyan izek mint 

Türelem, rózsát terem... Vörösboros kolbász (baszk tapaszféle)

Először is az úr 2009. esztejébe léptünk, az emberiség ünnepelte önmagát, hogy már 2009 kibaszott évet lehuztunk szerencsétlen földgolyón. Én speciel nem mert dolgoztam, sőt még mindig dolgozok, és azóta is csak próbálom magam utolérni, de ez lehetetlen. A szemeim karikásak, minden egyes percben fáradt vagyok, és lassan átalakulok keresetlen gagyi konyhai robotgépből, közepes szintü konyhai robotgéppé. Talán van valami eredménye az eltökéltségemnek, talán nincs. De mindenesetre, tisztelem a munkatársaim és amugy az egész munkahelyem türőképességét. Maximális respekt nekik. De nekem új céljaim vannak. És ezek a célok nem velük érhetőek el, szóval ha törik ha szakad márciusban mennem kell. Ez az első számu cél. A másik pedig, hogy a cél párizs. 

Az egész ugy kezdődött, hogy anyukám foglalt repjegyet egy fapadosra, párizs irányában. Van 4 napom, hogy elérjem a célom, vagyis hogy rövidtávon gyökeret verjek a Francia fővárosban. Egyelőre ez a cél, a másik meg, hogy legyen végre idpm pihenni, magamhoz térni, továbbá legszokni a cigiről, mert egyre jobban zavar, továbbá le fogom vágatni a hajam, és mire kiérek párizsba addigra, remélem lesz egy normális késkészletem is. Na nagyjából ennyi, meg emelett ugye vannak kisebb nagyobb célok, de alapvetően a túlélésre apellálok. Meg hogy legalább egy hétre haza tudjak jutni, csakis kizárólag pofavizitre :). 

Vörösboros kolbász

2 nagy rúd kolbász (lehetőleg valami sváb illetve füszeres csabai kolbász)

0,5 l Száraz fanyar vörösbor, ami illik a kobászhoz nyersen fogyasztva is

Egy kisnkanál füsölt erős paprika,vagy chili ha esetleg nem csipős kolbászunk lenne

Egy csipet kömény szárazon piritve, mint a római kömény

egy gerezd fokhagyma szétlapitva

2 rúd fahéj

3 közepes babérlevél

1 kiskanál cukor

izlés szerint citromlé, illetve mustár (elhagyható)

kakukkfű

só bors

 Egy vekni, kovászos kenyér szeletelve és sütőben ropogósra piritva.

A recept eredetije a séfemtől származik. Én kissé módositottam rajta, és igaz hogy nem 100% de én ugy emlékszem hogy olvastam már valahol erről az ételről valamerre, és ott baszk tapaszjellegzetességként volt feltüntetve. 

A bort a fahéjjal és a babérlevéllel óvatosan beredukákljuk a felére. Amig lassan készül a borredukció a  kolbászt lebőrözzük, és srégen másfél centis jó vastag szeletekre vágjuk, 160 fokos sütőben a babérlevéllel és a kakukkfüvel addig sütjük amig óvatosan ki nem engedi a zsirját, ha ez kész, a forró zsirt ráöntjük a köményre és a fokhagymára, majd hagyjuk pihenni, majd a meleg zsirból vinegrettet készitünk a borral, a sóval, itt figyelni kell mert nem mind1 hogy mennyi olajat vesz fel a borredukciónk, és ilyenkor lehet játszani még az elején a citrom illetve mustár srácokkal. Ha kész a langyos vinegrettet a külön tapas tányérkákra rendezett kolbász mellé merjül vastagon, hogy ne legyen hiány szaftból. Majd ha minden okés, akkor a kenyérrel együtt szervirozzuk, és isszonyat jó sör mellé csipegetnivaló lesz belőle. Mindenki ki lesz tőle mint állat. :D főleg a szaftttól ajj

Milyen bizarr is ez az étel, mert ugyan zsirosnak hat, de a bor fanyarsága a kolbász erejét kordában tartja. Kiváló haveri összejövetelekre, és nem is nagy ördőngösség, és ha valakinek nincs ideje, akkor csak mindent egybekutyul és jó alaposan átsüti serpenyőben, úgy is igen finom...

Ui: Majd még jelentkezem.