A kés

A szokásosnál is nehezebb belekezdenem a mondanivalómba, mert olyan érzésem van, hogy megint minden megváltozik kicsit...

Most nem vágunk a közepébe, hanem visszakanyarodunk az elejére.

2004 karácsonya

Ekkoriban éltem a tobzódásomat az amatőr konyhai örömökben, és karácsonyra kaptam anyukámtól egy fishkars kést. Bizony akkor bámulatosan jónak tűnt, és azért az árért azon a szinten bizony volt is olyan bámulatos még mostani fejjel is mint egy minamoto most.

2008 nyara

Szeparé konyha délután 5 óra környéke. Nem fogom soha elfelejteni, hogy az összes szakács, de még a főnök is ott tobzódott egy asztalnál, ahol egy titokzatos ember mutogatott egy titokzatos fekete táskából, még titokzatosabb dolgokat. Én akkor mint kis kukta működtem közre a kevésbé éles kis fishkars késemmel. Egyszóval meg se fordult volna a fejemben hogy az az ember a késes... De az első munkatársamat aki visszajött az asztaltól megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Rövid volt a válasz: -Kések!

Engedélyt kértem a séftől és én is odasettenkedtem a titkos asztalhoz, és szemügyre vettem azokat a szép késeket. Tényleg nagyon szépek voltak.

Szóba elegyedtem a késes emberrel, és őszintén kérdeztem mit javasolna nekem, mint kezdő szakácsnak. Nos nem késlekedett, és válasz gyanánt kihúzta a legnagyobb kést az összes közül, egy borotvaéles güde kést (solingen).

Cirka 10másodpercig gondolkoztam, amig elrohantam a pénztárcámért és megvettem egy nagyon fontos lépést az életemben, az első késemet.

2009 koratavasz

Spár, Zwiling kés akció. A mai napig kicsit hülyének tartom azokat a szakácsokat akik akkor nem csaptak le az évszázad seftjére. Jó minőségű kések, még olcsóbban... Ezúton is köszönöm Gáti Ildinek a segítséget, aki 2 teli spármatricás papírral támogatott meg. Tehát megvettem az első santoku késemet, és mellé egy szeletelő kést, amivel olyannyira beletaláltam a saját késtechnikámba, hogy azóta egy szerencsés de jó döntésnek tartom.

2010 tavasz

The Crown at whitebrook. Amikor belépsz a konyhára, soha nem a fejed, nem az akcentusod, nem is a cipőd nézik meg. A késed! Angliába két kést hoztam ki, a nagy güde konhyakést, ami már 2éve kísér, illetve a hozzátartozó acélt és csontozókést. Az indok amiért ezt a két kést hoztam, egyszerű. Mindenre jó, könnyű élezni. És eddig ki is szolgált minden tekintetben, semmi bajom nem volt, sőt legtöbbször élesebb volt mint a munkatársaim kései, egyszóval menő voltam. De sosem szabad megfeledkeznünk egy nagyon egyszerű tényről: A vakok közt a félszemű a király! És amikor a crownban méregették a késem, amik amúgy teljesen élesek voltak, akkor tudtam, hogy megfertőzött. Tovább kell lépnem. Sok nézegetés, mérlegelés volt mire megvettem ezeket, de nem bántam meg, sőt!

Konklúzió:

Például felhozom, a Volkswagen golf 4-es verziót. 1.6os szívómotor, rádobva egy biturbó, sport kipufogó, sportgyertyák, kagylóülés, leültetve, széles felnik, meg a fene tudja.

Ferrari california.

Vagy egy fullos dell gép windows 7.-tel, és egy macbook viszonya.

A különbség az érzés, amikor valami pontosan úgy van tervezve, hogy elvégezze helyetted a feladatot, illetve hogy másik dimenzióba lépj vele. Pengeéles, könnyű irányítani, precíz, szép, nem téved, maximum te. Hát ilyen egy hajtogatott acél japán kés. Az én kis szamurájkardjaim, amik miatt alig várom hogy holnap dolgozni mehessek.

Amik szakrálissá tesznek egy paprika szeletelést.

Amik a levegőben kettévágnak egy paprílapot.

Amik motiválnak :)

Egy szó mint száz, eltelt 4 év, elképeszően sok minden történt azóta, és folyamat nem áll meg!

A kések, az ételek, az öröm. A sok szarság ellenére is van öröm az életben :)