Az utobbi időkben, elég szellős volt a programom, igy hála istennek, nem vagyok túlterhelt, nem érzem azt hogy nincs lelkem. Végre kicsit magamhoz tértem. Úgyis itt a tavasz, magyarán az utóbbi időkben aktivizáltam magam, és a Chez Danielben tanultak isnspiráltak pár uj dolog elkészitésében.
Ezeket meg is fogom osztani veletek, de először jöjjön az elmult 3 nap kontrasztja:
1. Szombaton egy rendezvénye volt a chez danielnek, ami a Szent György kastélyban kapott helyet a budai várban. Elképsztő környezet! Öröm volt abban a konyhában főzni, szinte minden tökéletesen müködött, eltekintve a megpandált hősokkolótól, illetve az ultramagas frekvencián dobhártya irritáló mód sipoló sütőtől. Tele hasznos tanulságokkal telt az egész este. A menüsor csak izelitő gyanánt:
- Narancsos répasaláta
- Puy-i lencsesaláta könnyű salottakarikákkal.
- Lyoni saláta heringgel
- Tabbuleh
- Gravlax édesköményes pácban (ezt be is mutatom mindjárt sok szeretettel)
- Quiche lorainne
- Kacsa confit burgonya grtinnal, párolt pezsgős vöröskáposztával, almával
- Székely káposzta kolozsváry módon (a kimaradt czifrays nevezésem utómunkája)
- marhapofa burghinon pennével
- Somlói galuska
- Creme bruleé
- gyümölcs saláta
Inycsikalndo volt maga a környezet, az ételek, a szerviz, és a szervezettség. Minden profin elkészitve. A körülmények pedig luxus számba mennek az átlag magyar viszonyokhoz képest.
A tanulságos szót azért használom, mert a vendégkör nagy része nem magyar volt, igy az igényekből tapasztaltam, hogy egy külföldi, akár francia, akár angol ugyanúgy érdeklődőbb volt a magyaros ételek iránt, mint egy egy magyar ember aki szereti saját hazája izeit.Tanulság a sok hülyeségből, hogy magyar konyha talán volt, talán lesz, de egyelőre küzködik. Természetesen én segitem :D
2. Vasárnap reggel 11kor keltem fel az előző este fáradt bódulatából. És jj Juditnak köszönhetően végre eljutottam a food not bombs közösség kicsiny kis kollégiumi konyhájába, ahol javában készitették elő a rászorulnak készülő ételhez a zöldségeket. A food not bombs lényegére most nem térek ki ( http://www.foodnotbombs.net/ ) de tömören annyi, hogy vega ételeket főznek azoknak az embereknek akik máshogy nem jutnának főtt ételhez.
A konyha adottságaihoz, és az alapanyagok minőségéhez mérten azt hiszem a legtöbbet hoztuk ki belőle, és ezt az emberek, akik ettek belőle, épp eléggé értékelték ahoz, hogy én mondjuk sikerélményként könyveljem el az egészet. Köszönöm mindenkinek aki ott volt és megengedte, hogy ott is kotnyeleskedjek. Újfent egy jó tapasztalat volt számomra, és remélem a jövőben is tudom segiteni őket, evvel avval. Ha másnem akkor szakértelemmel :)
Összegezve a két dolgot, azt hiszem elég nagy a kontraszt a kettő között. Azaz hogy az étel minden szempontból képes összehozni az embereket, és a maga kis primitiv modján nagyon sokat tud adni mind a két szinten. Akár természetesnek veszi valaki, hogy étel kerül elé, akár nem.
Mindezek mellett azt hiszem az ételeket reformálni kell folyamatosan. Úgy, hogy mindenkinek joga legyen, egy normális finom ételhez a maga szintjén. Ezt úgy értem, hogy látszik a médiából, hogy van rá kereslet, meg érdekli az embereket a főzés, de nem releváns forrásokat használnak fel. Másik dolog meg amit megfigyeltem, hogy mindenki próbál ujitani, de rossz irányban. Holott ha kicsit utánagondolunk, akkor ott vannak nagyanyáink, akik magukkal hozták dédszüleink izvilágát. Na tőlük pont lehetne tanulni, és mégis olyan emberek felé fordulunk, akik hülyévé tesznek. Mindenkinek meg kell tanulni főzni. Az izek is ugyanolyan érzékünk mint a hallásunk vagy a látásunk, és meg merem kockáztatni, a gondolkodásunk is. Szóval az izek fontosak, gyurjunk rá. (én legalábbis ezt teszem) Kissé naiv gondolat igy egyben, és azt hiszem a tanulságnak még meg kell érnie bennem, de örülök neki hogy ilyet is láttam az elmult napokban. A következő két post nem magyar konyha lesz, de hamarosan jönnek a gombócok :D.
Két képet is csatolok, csak érzékletesség gyanánt. Az aranyozott tükörtől a műanyag mélytányérokig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése